Sok minden történt idén, volt itt elsöprõ erejû népszavazás, kormányválság, szélkakas politika a zöld és kék népségnél, zuslágolás a köbön, no meg kopogtatócédula fénymásolás. Nah meg, a nem létezõ válság, amiért hirtelenjében nemzeti csúcsot is össze kellet hívni ennek a szent Gyének.

Egy szó mint száz, zûrõs egy év volt ez, a kettõezerkilenc se lesz egyszerûbb, választás, kampány, hazugsággyár. Jahmeg, ha minden jólmegy, világvége a LHC-nek köszönhetõen.

Részemrõl pedig, a Birodalom blog stábja elvonul a Birodalmi Központtól távol esõ titkos bázisra szilveszterezni, több post nem várható valszeg, csak az újévben.

Bujjékbelédakisördög.

Éppen TV újság nézegetése közben akadtam az alábbi, olyan magas szinten gáz, és vállalhatatlan viccre, hogy azon nyomban rátok gondoltam, ti is érezzétek azt a feelinget, ami ennek a szövegnek az elolvasása jelent. Jól nézzétek meg, rágjátok át magatokat rajta, majd pedig a felszabaduló katarzisban döljetek kardjaitokba, mert máshogy nem tudjátok abbahagyni a magatok elé való bamba bámulás után sorsszerûen bekövetkezõ kényszeres röhögõgörcsöt.

- Mit csinál az online bünözõ?
- Letölti a büntetését!

De az is lehet, hogy egyszerûen csak késõ van, vagy piszok korán.

Mint ugye tudjátok, hd-s tévé érkezett kusziékhoz, így rohadt sok filmet nézünk meg az utóbbi napokban. Nem rég került sor a 300-ra is. Frank Millerbõl elég sokat dolgoztak fel az utóbbi idõben, az általam is megnézett Sin City is ezek közé tartozik. Az eredeti képregényt egy 1962-es film ihlette egyébként, ami az i.e. 480 lezajlott thermopülai csatát jelenítette meg, persze olyan amerikásan nagyvonalúan. Szóval ez egy többszörösen átdolgozott mû, a történelmi hûségre nagyrészt fittyet hány. Szóval, aki az „igaz történetet” szeretné megtudni, az nézzen spektrumot, ne ezt. Erre tessék a többiért...

Az alábbi zenei videóért én kérek elnézést az összes nõi olvasónktól. Deegyébkéntmocskosjó.

Az a legnagyobb gond az ünnepekkel, hogy az emberek (nahjó. kuszik.) valaholgy belsõ késztetést éreznek arra hogy zabáljanak. Nem pusztán fogyasztanak (egyébként. milyen érdekes ez a szó. fogyasztanak. Egyszerre jelenti az étel magunkhoz vételét, és a súlytól való megszabadulást is) az zemberek, hanem egyszerûen mértéktelenül esznek, mintha muszály lenne.

A kérdés csak az, hogy mégis miért teszi mindenki eztet? Vagyesetleg, akad aki ezt nem teszi meg?

Mértéktelenül elnézését kérem a kedves blogközönségnek hogy kurvaszar bejegyzéseket vések le. Ezvan. Majd lesz itt HTPC-s cikk is, ha megírom. Megizés. Játéktesztes. Megmeg... ingyensör és ingyenletöltés. Csakszavazzatokrám2010ben.

Elõszõr is, ezen bejegyzésben nem ezt akkartam megosztani veletek, de el kell happolnom ezt a lehetõséget blogíró társamtól, így elõre is elnézését kérem. De ez bizony az ezredik bejegyzése ennek a blognak, szóval azért mégis csak nekem kell írni

De kanyarodjunk vissza az eredeti témánkra, karácsonynak vége van. Mindenki összeadhatja, megszámlálhatja miminden jóságot kapott. Elvégre - sajnos/szerencsére, ízlés szerint választva - a karácsony szerves része ez a nagy ajándékozási mánia... így hát, lássuk mit hozott kusziéknál a Jézuska...hogy aztán megkérdezem nálatok mi került a fa alá...Erre tessék a többiért...

1988. A régi rendszer falai omladoznak, már már csak a lehelet tartja. Eközben, Németh Miklós miniszterelnök erdélyi magyar gyerekeket fogad a parlamentben...

Az alábbi kis filmhiradó részletben nem azon van a hangsúly, hogy az elszakitott területek népszokásai. Hanem egyátalán azon, hogy népszokások. Mennyi dolog maradt ki nekem, s mennyi minden fog még kimaradni...

Egyébként mindig amikor ilyen régi, 60-70 vagy még régebbi filmeket látok, fõleg gyerekszinészekkel, belegondolni is durva, hogy a képen szereplõ alig tizenéves gyerekek manapság már 70-80 éves idõs, vagy akár rég elhunyt ember. De egyben milyen csodás lehet a családjaiknak, leszármazottjaiknak, akiknek mozgóképük van a nagymama/dédpapa gyerekkoráról, fiatalságáról.

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.
Gyermekkorunkban e hónap elsõ napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelõs dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gõzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznõkkel, rivaldafénnyel, sõt valószínûleg kritikusokkal és azokkal a szabónõkkel is, akik megjelennek a fõpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.

(Márai Sándor: A négy évszak - December)

Boldog karácsonyt kivánunk minden kedves olvasónknak!

Folytatódik történetünk az ország Ibolyájáról, a dicsõséges törpepártról. Történt, hogy a másik mikropárt egyik képviselõjének elege lett a pártja balhéjhaiból és otthagyta õket a fenébe. A helyének betöltéséért többen is ringbe szálltak köztük a mi kedvenc demokrata pártunk is. Nos a mi kis pártunk jelenleg hatalmas népszerûségnek örvend, illetve a drága elnökasszony fasirtba van a pártjának a jó felével, akik ügye a "teljesen jogosan" kizárt Almássy Kornél támogatói. Ez rányomta a plecsnit a Kõbányai választásokra is hisz miután az almássysta kerület jelöltje helyett a pártvezírség egy ibusistát indított a helyi pártszervezett beintett, hogy kampányoljon az ibus ha õ annyira jól tudja h mi kell a kerületnek.

Törtánt akkor azonban, hogy a mi pártunk, valahogy nem tudod egy kb 60 ezres választókerületbõl 750 szavazatot összeszedni. Hogy mért, valószínüleg ,ert már annyira lejáratták magukat h a törzsbázis is inkább az anyapárt szocikra szavaz nem a mi kis pártocskánkra.

Egy szó, mint 100 bye bye mi kis pártunk, lassan véget ér a politikai kaland.