1 hónapja állapították meg nálam a relatíve ritka, autoimmun betegséget a Rheumatoid Arthritis-t. Utánanéztem szakkönyvekben és az Interneten, hogy pontosan mit is jelent ez a betegség, mivel jár, gyógyítható-e? S ha már dolgoztam vele, írtam róla egy rövid összefoglalót, hogy végülis mi is ez pontosan.

A rheumatoid rthritis (RA) egy krónikus és progresszív (azaz egyre súlyosbodó, feltartóztathatatlan kór) ízületi gyulladás, mely elsõsorban a kéz-, és láb kisízületeit szimmetrikusan érinti. A világ népességének 1% -t érinti, Magyarországon 100-120.000 ember szenved ebben a kórban, korszerinti eloszlás alapján 2-3x több nõi beteg van, mint férfi.

Az RA kialakulásában nem biztos az orvostudomány, de öröklött hajlamon kívül bizonyos vírusok is befolyásolják. Autoimmun betegség, vagyis a szervezet az ízületeket idegen testként érzékeli, így ellenanyagot termel ellene. Ez az ízületi csontfelszíneket borító porc pusztulásához, és a kötõszövetes átépüléshez vezet. Ezt az átépülést a bõr alatt megjelent reumás csomók jelzik. Végsõ soron az ízületek olyan szinten eltorzulnak, hogy mozgásuk fokozatosan beszûkül, majd rögzülnek. Így rokkantsághoz vezet, nem hiába ez a fejlett országokban a rokkantság fõ okozója.

Elõször jellegzetes mozgásszervi panaszokkal kezdõdik, reggelente elsõsorban a kéz és/vagy a csukló merev, mely fokozatosan, pár óra alatt oldódik. Ez a bejáratási idõ. Ezenkívül merevség, és fájdalom léphet fel a könyök, csípõ és a térdízületben. A boka és a lábfej szinte mindig érintett a betegség során. Amennyiben a gerinc kisízületei is begyulladnak, fejfájáshoz, szédüléshez, kéz- és lábzsibbadáshoz vezet. A röntgenfelvételeken jól látszik, hogy a porc és az ízületi rés beszûkül. A csontokban apró felritkulások jelennek meg, emiatt csonttörés léphet fel (gyakorlatilag kevesebb a mész a csontban, így könnyebben törik). Az esetek többségében emelkedett az úgynevezett reumafaktor, de az esetek ~30%-ban ez sem utal a betegségre.

A betegség bizonyos esetekben nem csak az ízületeket támadja meg, hanem a szervezet más szövetei, szervei is érintettek lehetnek, így mindig az egész szervezet betegségének kell tekintenünk. Néha hõemelkedéssel, ritkább esetekben lázzal jár, s általános rossz közérzettel, fáradékonyság, és fogyás is felléphet. Depresszióra hajlamosabbak az átlagnál.
A kis erek gyulladását is okozhatja, mely esetben bõrkiütéseket, látászavart, ill. hasi panaszokat okozhat. Nem ritkán csökken a könnytermelés, így szemszáradást okozhat. Tüdõben felszaporodhat a kötõszövet, majd fokozatosan fulladás lép fel. Az érzõidegek érintettsége a lábon - harisnyaszerû elhelyezkedésben - zsibbadást okoz. Felléphet vesemûködési zavar, kialakulhat zsírmáj, idült (nem fertõzéses eredetû) májgyulladás és májzsugor (azaz a májszövet kötõszövetes átépülése) is.

Mint ahogy olvastátok, nem egy leányálom ez a cucc, de mégis hogy kezelhetõ? Mivel a folyamat önfenntartó, végsõ gyógymódra nincs lehetõség, de tünetileg kezelhetõ gyulladáscsökkentõvel, fájdalomcsillapítókkal, illetve az immunrendszer aktivitását befolyásoló készítményekkel és szteroiddal.
Sajnos ezeknek a gyógyszereknek számos mellékhatásuk lehet. Tartós szedésük esetén rendszeres vérvételre van szükség a vérkép, valamint a máj-és vesemûködés ellenõrzése céljából. Bizonyos gyógyszerek látászavart, hasmenést vagy vérnyomás-emelkedést is okozhatnak.
Nem hanyagolható el a fizikoterápia és a gyógytorna, amelyek az ízületek védelmén túl elõsegítik az izomerõ megtartását, valamint fájdalom-és gyulladáscsökkentõ hatással is bírnak Az ízületeket kímélõ életmód jelentõsen lassítja a betegség progresszióját, azaz lefolyását. A tornagyakorlatok megválasztásakor figyelembe kell venni a károsodott ízületi porcok teherbírását. Súlyos esetben elkerülhetetlen a mûtét, mely a mozgást próbálja könnyíteni, és a beteg életmódjában jelent egy minõségi javulást.

A sokízületi gyulladás a betegeket lelkileg is megviseli - a panaszok (általános, folyamatosan erõsödõ fájdalom, ill. mozgásban akadályoztatva van) és a hosszan elhúzódó, egyre súlyosbodó jellege miatt. Azaz az ebben szenvedõknek hónapról-hónapra, évrõl-évre egyre nagyobb “leépüléssel”, és fájdalommal kell számolniuk, de idõben észrevéve a progresszió lassítható. Ezért fontos, hogy mindenki tisztában legyen a betegséggel - beleértve a családot, barátokat, és persze a tág környezetet is.
Emellett fontos az ízületek védelme, ezért pihenés és munka közben érdemes egy optimális testhelyzetet elsajátítani, az ízületeket nem szabad tartósan egyoldalúan megterhelni és mindennap elegendõ pihenésre van szükség.
Így elérhetõ, hogy a beteg lehetõség szerint munkaképes maradjon, tudjon közlekedni, autót vezetni, háztartási munkákat végezni - azaz továbbra is a társadalom és a család hasznos tagjának érezze magát, ne süllyedjen depresszióba.

Helyes testtartás
Fekvés: kemény alapon, lapos párnával, az alsó végtagok legyenek nyújtva; hasznos a hason fekvés, naponta legalább 30-40 percig;
Ülés: nyújtott térdekkel, a kart karfán alá kell támasztani és a támla tartsa megfelelõen a gerincet; nem tanácsos huzamosabb ideig egy helyben ülni - mindenképpen érdemes egy-egy kisebb sétát beiktatni;
Sportok közül a víz alatti torna és a kerékpározás ajánlott.
Helytelen testtartás
Kéz, csukló: nem javasolt az ökölbeszorítás (szivacs, gumilabda markolgatása);
Könyök: a túlzott hajlítás ill. nyújtás káros;
Váll: a nyújtott kar intenzív lengetése megviseli a vállízületet;
Nyak: a teljes fejkörzés még egészséges embereknél sem javasolt, mert az erõteljes hátrahajlítás túlzottan igénybe veszi a nyaki gerincet (kizárólag oldalra és óvatosan elõre szabad hajtani a fejet ill. jobbra-balra forgatni);
Csípõ: megterheli, ha háton fekve felemeljük a nyújtott lábunkat; a betegeknek a lépcsõn felfelé járást is kerülniük kell;
Térd: nem ajánlott a guggolás, a lépcsõn lefelé járás, valamint a négykézláb végzett tornagyakorlatok;
Boka, lábfej: kerülendõ a lábujjhegyre állás és az ujjak bemarkoltatása.

Bár ez engem nem érint, a teljesség kedvéért megemlítem, hogy az RA a tapasztalatok szerint terhesség idején javul, viszont szülés után hirtelen, drasztikus állapotromlás következhet be, ezért a terhesség vállalás nem javallott, de ha mégis ragaszkodik hozzá, abban az esetben a terhességet szakorvos segítségével precízen, elõre meg kell tervezni.
Összegezve a betegség súlyossága és lefolyása egyénileg különbözõ, nincs két egyforma eset. A betegek 5%-ában a tünetek igen enyhe, gyógyszerek hatására nem rosszabbodnak. Az esetek nagyobb részében azonban hosszabb-rövidebb fellángolások és javulások váltogatják egymást, de a javulást rendszerint egy újabb hullámvölgy követi.
Sokszor a kór aktivitása hosszú ideig mérsékelt, máskor legkorszerûbb kezelés ellenére is állandó romlás tapasztalható.
A betegek 43%-a 45. életévük után munkaképtelenné vállnak, 5-10%-uk pedig elkerülhetetlenül tolókocsiba kényszerül. Az átlagos élettartamuk 10 évvel rövidebb, mint az átlagnépességé - az immunrendszert gyengítõ gyógyszerek miatt fellépõ fertõzések, a nyaki gerinc elváltozásai, valamint a szervekben lerakódó kötõszövet miatt.
Forrásjegyzék:
Arnold Csaba Dr.: Családorvoslás a gyakorlatban (Tényeken Alapuló Tankönyvek, Melania Kiadó, 2002.)
Bálint Géza Dr., Bálint Péter Dr.: Rheumatologia
Bálint Géza Dr., Földes Károly Dr., Szebenyi Béla Dr., Bálint Péter Dr.: Gyakorlati reumatológia (3. kiadás, Springer Tudományos Kiadó, 2003. Budapest)
Dr.Rojkovich Bernadette: A RA aktivitását és kimenetét jelzõ prognosztikai tényezõk vizsgálata
Infomed.hu (www.informed.hu/betegsegek/gyacs/bmj/?article_id=60988&prk=72725468