Gyak. nullához tartó függvénnyel lehet ábrázolni a biológia, a nyelvtan, az irodalom és az informatika felkészülésemet idén. A minimális idõ annyit jelent, hogy óra elött rendelkezésre álló rövid idõt azzal töltöttem el, hogy a valakitõl kölcsönkért fûzetet egyszer vagy kétszer átfutottam. S igen, ezekbõl lettem eddig ötös. A poén az, hogy azokat a tárgyakat mint példáúl német, kémia, fizika tanultam, s hiába minden erõfeszítés, elsõt leszámítva hármas lettem belöle. Jah és igen, az elsõ félévben legtöbbet németre készültem, meg is lett az eredménye: kettes vagyok... ergo semmi értelme készülni, mert úgyis csak sz*r leszek belöle. Tehát nem készül, nem izgul hogy jajj most mi lesz órán, s megkapja a jó jegyet. Nem tom más hogy van vele, de szerintem ilyen böszmeséget az osztályban még egy ember csinál rajtam kivül... (hozzáteszem azért, picit jobb hatásfokkal, ami annyit tesz, hogy amibõl én kettes õ négyes, amibõl én három õ ötös.) Szóval, van értelme egyáltalán otthon készülni az órára? Van értelme azon parázni hogy jajj, nem tanultam erre az órára? Mondjuk az egész rendszer nagy tesztje jövõre lesz (Amikor is szóbeli lesz úgye irodalomból pl.), s elvállik hogy gyakorlatilag mi marad meg. De így évvégén megnézve, nem maradt meg kevesebb, mint az otthon magolós fajtának. Sõt, pl egyes dolgokból (irodalom, nyelvtan) több, mint a hasonló osztályzatot elért osztálytársak közül (jó, ez nem reprezentatív felmérés volt). Persze ehhez az egészhez kell egy bizonyos mennyiségû tanári jófejség is, hogy nem irat váratlan dolgozatot. Szóval, igazából ezt most megköszönöm :-)