Az elöbb történt egy kisebbfajta öncenzúra a blogon. Írtam egy elég éles hangvételû bejegyzést arról, hogy ez a blog nem igazán mozdult el mostanság jó irányba. Értem ezalatt azt a nem elhanyagolható tényt, hogy oly mértéket öltött a személyes blogbejegyzések, hogy az már szerintem káros.

Hiszem, hogy a személyes blogoknak nem sok értelme van a világhálón, mivel egy-egy ember személyes élete nagyon keveseket hoz lázba, s ezek az emberek is az adott illetõ családja, barátja, barátnõje, azaz ismerõseibõl verbuválodik. Természetesen számukra fontos hogy üzemeljen a blog, tehát végsõsoron hasznos, hogy létezik.

iszont van a dolognak egy szépség hibája, hogy ha a blog nyilvános, akkor bizony az összes kis fránya keresõ belevágja az összes karmát, és egy-egy cafatot tesz el magába emlékként.

Minden tettünk, minden publikációnk amit valaha elvégeztünk a neten valahol ott van legbelül a rendszerben, s visszafordíthatatlanul ott marad. Egyszerûen ha kiteszünk magunkról vmi kínos képet, bármikor rossz kezekbe kerülhet, s bármikor az egész internet bohóca lehetünk. Ha esetleg egy olyan bejegyzést írunk, ahol szidjuk valamelyik kisebbséget, még a végén ellenünk fordítják, ha neadj isten vmi állami funkciót vállalunk.

A blog önmagában jó dolog, ha az ember ésszel csinálja. Jó dolog, ha megtalálja a megfelelõ ellensúlyt személyes érdekeltsége/véleménye és a tárgyilagosság között. S ez bizony nem könnyû, ha az ember elött több életév van, mint mögötte.De mindent megteszek azért hogy ez velem, és ezzel a bloggal ne történjen meg. Hogy majd a késõbbiekben is bátran felvállalhassam azokat a gondolatokat amiket itt kiírtam magamból. Nem tudom, hogy lesz-e erre esély... csak remélni tudom.