Mindenki hazudik. Senki se teheti felkétkezés, és mondhatja azt, hogy sohasem hazudott. Átlagossan napi 100-200 kisebb-nagyobb füllentést követünk el, de mégis, mikor tanultuk mindezt meg?

Aztmondják, hogy amikor kiskorunkban rájövünk arra, hogy a másik ember nem tud mindent amit mi, így tehát pl nem tudja hogy én törtem össze az ablaküveget, tehát mondhatom azt hogy nem én voltam. Tehát valahol ott kezdõdik ez az egész, mikor ráébredünk hogy én tudom hogy te nem tudod, tehát azt mondok amit akkarok szitú.

Aztán folytatodik egész életen át... "Egyest kaptam, pedig tanultam!"
Közben pedig csak átlapoztuk egyszer a füzetet a szünetben.  Önhazugság, hogy jobb legyen nekem. Kutatók azt mondják, hogy egy átlagos nõ a szokásos reggeli rutinon (felkell, smink, ruha, kabát, elindul otthonról) legalább 3-4x hazudik önmagának. "De jól áll rajtam a ruha, de sovány vagyok. Egészjól nézek ki."
Mindezt azért, hogy jobban érezze magát.

Végül szépen felnövünk, találunk magunknak egy barátot vagy barátnõt. Felprobál vmi ruhát, új imaget talál hosszas keresgélés után, majd megkérdezi hogy áll rajta.  Mi pedig véleményünktõl függetlenül rávágjuk: Gyönyörûen drágám.

De mi is a hazugság? Valami félelmetesen rossz dolog? Nem. Hazugság nélkül az emberi társadalom nem müködne. Az az ember, aki nem hazudik, nem létezik. Ha lenne ilyen, a társadalom könyörtelenül átgázolna rajta, s tudomást sem szereznénk létezésérõl. A hazugság nem más, mint gazdálkodás az általunk birtokolt igazsággal, melyet arra használunk fel hogy környezetünkben élõ embereket saját céljainkra történõ felhasználására manipuláljuk.  Ellenben kell lennie egy morális vonalnak, ameddig ezt szabad végezni. De mégis hol huzodjon ez a vonal? Nagy általánosságban talán azt lehet elmondani, hogy az a megbocsátható hazugság az, amivel nem ártunk a másiknak. De vajon, ha egy rondán álló ruhát viselõ barátunknak azt mondjuk hogy "de szép ez a ruha", átlépjük-e ezt a vonalat?

 Mindenki hazudik saját magáért, azért hogy elismerjék, azért hogy szeressék, azért hogy tiszteljék. Nemdebár?
S aki lemeri írni, hogy sohasem hazudott, az hazudik. Az emberi gyarlóság ilyen téren Ádámnál és Évánál, a tiltott gyümölccsel kezdõdött... Mindenki hazudik.