Nem az fordította meg a véleményemet annyira, merthogy az én cikkemet is kritizáltad (persze benne van, de csak kis mértékben), hanem hogy neki ez több mint egy hónapos munkája volt, és ennyit érdemel!? Ekkora visszhangot, és nem azért mert jó, hanem mert annyira rossz...

A betegségeidrõl nem tudtam (ill. csak részben), de ennek ellenére elnézést kérek, nem akartam bunkó lenni, csak az már a hirtelen felindulás volt... /De azért hozzáteném, hogy ennyire nem vagyok hülye, hogy pl ne tudnám, mi az a diszlexia... de azért köszönöm a hosszas magyarázatot.../ 

Nem akarok nagy ügyet csinálni belõle (sajnos már megtettem), de azt nem bírtam elviselni, hogy másnak az ilyen hosszan tartó munkáját ennyire nem ismerik el...

Köszönöm a lehetõséget! 

Haragszom a szerkesztõkre dologról pedig annyit, hogy azért nem haragszok. Volt egy ügyünk, domain, tárhely, megjelenés tárgykörben. DÖK Elnökkel szépen lerendeztük, errõl ennyit.
Dr. Foreman. DiNozzo. Dr. Mallard. Ezek mind tévés karakterek, s értem én a poént. Azért van ott az a „haha”. Én értem. Haha.

Megjegyezném ezen felül, hogy örülnöm kellene annak, hogy nem nekem kell dolgoznom azért, hogy elolvassam ezt az újságot. Szívbõl örülök, és köszönöm a T. Újságtördelõnek. Hogy ez miért is ilyen nagy probléma? Késõbb rájössz. Te cikkedrõl, s kommentedrõl röviden pedig: Ismert erdei körökben az az általános nézet, hogy az utolsó eposzomra nem reagáltál ilyen élesen, sõt, igazat adtál nekem. Még a borító ügyben is. Egy apró kis gondolatfoszlány kavarog bennem, miszerint ott téged nem ért semmi kritika. Lehet, hogy ez az “apró” változás fordított meg téged 180 fokban? Nah, de nem személyeskedünk, mert azt csak a gonoszmanók csinálják.

Ohhh, de itt van az a helesírás problémá(m)d. Erre szokás azt mondani, hogy nehéz ügy. Nehéz ügy, mert sajnos vannak olyan emberek, akik nem tudnak helyesen írni önhibájukból fakadóan. Ilyen vagyok én is. Kezdhetném írás terén azzal, hogy RA-s vagyok, ami egy jelen orvosi tudásunk szerint krónikus állapot (konyhanyelven nevezhetnénk gyógyíthatatlanak), mely azt jelenti, hogy az ízületeim folyamatosan, a nap 24 órájában gyulladásban vannak. Ez azt is jelenti, hogy fáj. Mindig és mindenkor. A gyulladásos gócok vannak pl. a csuklómban, ezért nem tudok szépen írni, s bizony ezért (is) esne nehezemre az újságot forgatni, mert olyan helyzetbe kellene forgatni a csuklómat, ami már fizikai fájdalmat okozz. De ez az én problémám, az újságok pedig nem keveseknek, hanem sokaknak készül. A másik hiányosságom az a diszlexia. Errõl se szeretnék hosszan értekezni, legyen annyi elég, hogy nem hiába van helyesírás alól mentességem minden tantárgy esetén. Ez azt jelenti, hogy nem tudok, s nem is várható el tõlem hogy helyesen írjak. Ettõl függetlenül mindent megteszek, ami tõlem elvárható. Abba meg már tényleg ne menjünk bele, hogy milyen jogcímen tekinted meg az én dolgozataimat, vagy honnan jutottál ilyen információkhoz, s egyáltalán, mégis mibõl gondolod te azt, hogy jogodban áll a tanár-diák közötti kommunikációt közre adni. Bár teszem hozzá, sem ezt, sem mást nem titkolok. Vállalom, mert ilyen vagyok. Sok ilyen ember él ezzel a problémával, s bátran beszélnek róla.

Tudom, miben készül az újság, tudom, hogy az Publisher. S hidd el, lehet benne szépet. Most kissé bunkó leszek, s megjegyzem, hogy a Sopianae Ifjúsági Egyesület mellékletét, amit itt találhatsz, szintén abba lett meghegesztve. Az már más kérdés, hogy ott is a kedves tördelõgárda mit alkotott bele nyomdába kerüléskor. Ami azért ciki, mert ha megrendelek egy szolgáltatást, amiért indirekt módon ellenszolgáltatást nyújtok, az a minimum hogy egy-egy olyan volumenû módosításnál értesítem a megrendelõt, nem pedig késõbb, megjelenés után tágra nyitott szemekkel benyögöm: „Ilyen nagy baj?” Erre naivan annyit lehet csak hirtelen felindulásból elkövetni „Igen. Az.”

Apropó, én 10 éve osztálytársakkal, három évig saját erõbõl alkottunk egy teljes iskola újságot, nulla tanári segítséggel, mentorsággal, meg hogyishijjákkal. Mégis, helyesírási hibák elvétve voltak. Szar nekem, hogy tudom használni a helyesírás ellenõrzött (ha van), és amit a kezembõl kiadok, párszor elolvasok? Sok munkaórába telik egy-egy kiadvány elkészítése? Igen, de ezt vállalják a szerkesztõk. Ez a dolguk. Egyetlen egy, általam felügyelt kiadványban, legyen az a Sopianae Ifjúsági Egyesület tájékoztató kiadványa, plakát, vagy bármilyen más terv, nem került bele véletlenül elgépelés, vagy helyesírási hiba. Igaz, hogy napokat foglalkoztam egy rövidke, 2 oldalas melléklettel, vagy egy 1 oldalas tájékoztatóval, de a minõségnek ára van. Az, hogy pl. a bocika.hu oldalamon pár helyen poénos helesírási hibák vannak (remélem érted, haha.), az teljesen más tészta.

Másik érdekes koncepciód, hogy ha én lennék az újság fõszerkje – bocsáss meg, ha nem ezt mondtad -, nem mennék semmire. Elég érdekes kérdés. Gyakorlatilag 3-4 ember alkotott egy olyan egyesületet, - háttér és pénz nélkül - ami megtartott egy 120 fõs rendezvényt, amin az Országgyûlés Alelnöke tartott beszédet. Nem szeretnék szintén a saját magam, „kicsiny” eredményeivel példálózni, de megemlíthetném a napi 1500-1800 egyedi látogatójú bocika.hu oldalt is, ami azt vonja maga után, hogy egy nap majdnem háromszor annyian nézik, mint ahányan Olaszban laknak, vagy ebbe az iskolába járnak. 15x annyi látogató, mint a JaPaGi teljes példányszáma. Demagóg duma? Az, de a számok nem hazudnak. Még szerencse. Így sajnos nem tudom, milyen eredmények hiányáról beszélsz, de ha ezek az eredmények egy tizenéves fiatalt nem tesz elégedetté, akkor nem tudom, mi kellene…

Summázva, én örülnék neki talán a legjobban, ha nem kellene minden hónapban eljátszanom ezt a tiszteletkört, de nagyon úgy tûnik igen, el kell. Remélem a DÖK-ben betöltött pozíciód nem azt teszi ki, hogy itt-ott flamelsz, hanem lelkiismeretesen tevékenykedsz osztályodért, évfolyamodért, iskoládért, s nem utolsósorban értem is, a diákokért. Köszönöm munkádat, bár személy szerint nem sokat tapasztaltam még belõle. S itt nem az egész DÖK munkáját minõsítettem, mielõtt bárki ezzel vádolna.

Köszönöm.

A 10.D cikkében nem kell Dr. Foreman nevét kinevetni, a kreatívságra volt bízva, így hát miért ne használhatnák ezt a nevet. A tördelés itt se volt jó, elismerem. (És amúgy meg hozzá kell tenni, hogy idén én láttam már az egyik irodalom vagy nyelvtan házidolgozatodat, amire Gilincsek tanárnõ még rá is írta, hogy legalább a helyesírás-ellenõrzõt bekapcsolhatnád. Igen, például meg kellene tanulj helyesen írni, ezt tudom ajánlani, de erre mindjárt vissza is térek.) 

A WordArt helyett meg egy Microsoft Publisherben próbálj meg jobbat használni... amúgy sem hiszem, hogy ha a te izlésedre hagyatkoznánk, olyan szép lenne a bevezetõ cím, de hagyjuk...

A szerkesztõk nem fogynak, Megyer továbbra is szerkesztõ, de ebben a hónapban Juli csinálta, következõ ismét Megyeré (csak hogy ismét legyen, kit/mit kritizálnod).  

Na de visszatérve... én is csak SASSOLTAM, mikor elolvastam az írásodat, mert hiszen "kritikát írni csak pontosan, szépen (és helyesen írva), ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes"... haha... Ezért írtam pár sorral feljebb, amit írtam. Ráadásul, ha azt vesszük még nemcsak hogy helyesen, de szépen se tudsz írni. Ez már mondjuk egyéni szoc. probléma...

És hogy mondjuk egy összegzést próbáljak még alkotni: nem hinném, hogy te annyira szép és jó újságot tudnál elkészíteni. Nem hinném, hogy olyan sokan vennének, mert hidd el, az eladás függ a szerkesztõtõl is, na meg a segítõktõl is. És tudtommal pont a kritikáidat annyira nem szeretik... lehet, hogy ha te csinálnád, legalább a külsõ jobb lenne, de a tartalom, az hol maradna... ha már abba belekötsz, hogy nincs átnézve egyik cikk sem, akkor nálad mi lenne!? Még helyesírást se tudnál ellenõrizni. Saját kútfõbõl semmiképpen sem. Szerintem nem kellene ezt minden egyes kiadott újság után eljátszanod. Ha annyira jobb vagy, vagy okosabb, csináld te, megnézném, mire mennél. D, hogy ezt ne kelljen megérjük, elárulom neked: SEMMIRE. Egy gyakorlott háttércsapat nélkül semmire.

Most egyelõre ennyi. De még párszor átolvasom, hátha találok benne kivetnivalót. Mind az újságban, mind pedig a te bejegyzésedben.....