Augusztus 29.-e a magyar történelem, a török-magyar harcok „gyásznapja”. Ezen a napon aratta török Porta a három legfontosabb a török megszállás mértékét és idejét meghatározó gyõzelmét. 

1521. augusztus 29. Nándorfehérvár eleste: Az 1456-ban az országot megvédõ dicsõ vár a 16. század elejére már csak „egy” az omladozó végvárak sokaságában. A csata idején a vár nem rendelkezett ostromütegekkel, mivel Szapolyai János, a késõbbi I. János király egy felelõtlen hadjárat során elvesztette azokat. A várat 700 elvszánt katona védte, ám 66 nap után fel kellett adniuk a védhetetlen Duna parti erõsséget. A törökök a vár teljes lakosságát Isztambulba hurcolták.

1526. augusztus 29.  : A mohácsi csata az utolsó „komolyabb” magyar próbálkozás a török terjeszkedés megfékezésére. II. Lajos korábbi centralizáló politikája miatt a bárók nem álltak bandériumaikkal a király rendelkezésére, a zsoldos királyi hadsereg fenntartására pedig nem volt pénze az uralkodónak. A csata levesztése és a király halála után kirobbanó trónharcokban kettészakadt az ország.

 

1541. augusztus 29. : Buda 1526-os, 1529-es bevétele után 1541-ben a török csapatok besétáltak a budai várba, amit 1686-ig birtokoltak. A volt királyi központ a budai vilajet központja lett jelképezve a Porta erejét, Magyarország szétszakítottságát.

 

Bár valószínûleg csak a véletlen mûve, hogy mind a három ugyanarra a napra esett, bár Buda elõre megtervezett csellel történõ bevételénél érezhetünk tudatosságot a török szultán döntésében.