1849. Augusztus 13.-át írunk amikor az orosz és az osztrák erõktöl megtépázott magyar seregek fõparancsnoka, a sokaknak hõs, sokaknak áruló Görgey Arthur a világosi mezõn kapitulál az orosz csapatok elõtt. A magyar szabadságharc elbukik, kezdetét veszi a Habsburg restauráció.

Magyarország tejhatalmú katonai parancsnoka az olaszok által csak "bresciai hiéna" példát statuál. Teszi ezt annak ellenére, hogy az orosz cár, aki elõtt ténylegesen a magyar csapatok letették a fegyvert kéri az uralkodót, hogy a felkelés résztvevõi amnesztiában részesüljenek.

 Haynau terrorjának lett áldozata a sok "névtelen" honvéd  és tiszt mellett október 6-án 159 a 13 tábornok, akiket megalázó módon rangjukhoz méltatlanul nem golyóáltali, hanem kötéláltali halálra ítéltek, illetve  Pest-Budán Magyarország elsõ felelõs magyar miniszterelnöke gr. Batthyány Lajos.

Ma rájuk emlékezünk:

• Aulich Lajos honvéd tábornok (1793–1849)
• Damjanich János honvéd tábornok (1804–1849)
• Dessewffy Arisztid gróf, honvéd tábornok (1802–1849)
• Kiss Ernõ honvéd altábornagy (1799–1849)
• Kneziæ Károly honvéd tábornok (1808–1849)
• Láhner György honvéd tábornok (1795–1849)
• Lázár Vilmos honvéd ezredes (1815–1849)
• Leiningen-Westerburg Károly gróf, honvéd tábornok (1819–1849)
• Nagysándor József honvéd tábornok (1804–1849) 
• Poeltenberg Ernõ lovag, honvéd tábornok (1813–1849)
• Schweidel József honvéd tábornok (1796–1849)
• Török Ignác honvéd tábornok (1795–1849)
• Vécsey Károly gróf, honvéd tábornok (1807-1849)