Ilyenkor tudnék úgy isten igazán elbújni, bár tehetném. Olyan fantasztikus dolog ez, olyan díszes országok közé keveredtünk, mint Európa utolsó diktaturáját magának tudó Fehéroroszág, vagy éppen Ukrajna. Esetleg megemlíthetném még Pakisztánt is a listáról. Csodálatos, és díszes társaság. Méltán lehetünk büszkék, hogy igen, megcsináltuk.

Bekerültünk abba a klubba, ahol elsõsorban a kilátástalan helyzetben lévõ, fejlõdõ (fõleg afrikai) országok foglalnak helyet, amelyek mint egy utolsó fûszállba kapaszkodnak az IMF hitelhez. Ennél a bandánál eladosódni majdnem olyan, mint a fuxos uzsorásnál. Mi mégis megléptük, s nem azért mert muszály volt. Nálunk nem volt bank krízis, egy bank sem omlott össsze, s nem csak azért, mert olyan kis jelentéktelenek. S mikor ilyeneket olvasok, mint a lenti idézet, hát. Csak pislogok.

A mentõcsomag kétszer akkora, mint amire a piac számított. Ennek okát abban jelölték meg a segítõ kezet nyújtó intézmények képviselõi, hogy a pénzügyi világkrízis Magyarországot érintette leginkább, ezért aztán a pénz- és tõkepiaci szereplõk szemében egy meggyõzõ nagyságú pakkal állnak Magyarország mellé, a befektetõk megnyugtatása érdekében. Kérdésre válaszolva hozzátették, hogy az elmúlt években meghozott vagy meg nem hozott döntések miatt nõtt a magyar adósság, ezért mi vagyunk az egyik legsérülékenyebbek a világra kiterjedõ krízisben.

Közben pedig, köszöntöm országunk új vezetõjét, a Nemzetközi Valutaalap majdnem megbukott elnökét, Dominique Strauss-Kahnt. Mert bizony, nem csak pénzt kér az IMF a kis segítségükért...