Márai 1971-ben megírt önvallomásának részlete... talán aktuális nemkicsit.

„Azt mondják, az eszmei krédók ideje lejárt, ma már nincs szükség politikai ideológiákra. Az eszmei iránytûk mágnese elvesztette a delejét, mert a nyugati tömegdemokráciák mediatizált és személyiségközpontú világában, a liberális hegemónia játékszabályai szerint minden igazság véleménnyé alakul, így nincs esélye az eszmék vásárában a konzekvens politikai hitvallásoknak.”

Mostanság kicsit sokat foglalkoztunk politikával. 

Ezért most adózunk kicsit a 20. század egyik legnagyobb magyar költõje elõtt egyik talán legszebb versével.

Kivételesen -s talán ezentúl gyakrabban - videós formában mutatjuk be idézetünket. Ez alkalomra Márai Sándor Füves könyvébõl választottunk egy részletet. A Türelemrõl.

Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: "Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat." A haza nemcsak föld és hegy, halott hõsök, anyanyelv, õseink csontjai a temetõkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szõröstül-bõröstül, testi és lelki mivoltodban; õ szült, õ temet el, õt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerû, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.

Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: õrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és idõtlenített személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, "szereted"-e, vagy sem. Egyek vagytok. De úgy látom és tapasztalom, hogy te - szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon - inkább az államszeretetrõl teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegõket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölõvel jársz körülötte, ha - férfiasan, kidüllesztett mellel megvallod a világ elõtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered.

Részlet Márai Sándor, Füves könyv címû mûvébõl.

Szilveszterkor az optimista azért várja az éjfélt, hogy az új év elkezdõdjön. A pesszimista pedig azért, hogy az óév elmúljon. / Bill Vaughan /

Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek!
Wass Albert

Ma lenne 125 éves Kodály Zoltán, zeneszerzõ, zenetudós, zeneoktató... ezen alkalomból álljon itt egy idézet:

Tanítottuk-e iskoláinkban a nyelvet úgy, amint kellene? Érettségivel, tanári oklevéllel eresztettünk rá a magyar életre olyanokat, akiknek nyelvismerete fogyatékos, kiejtése rossz, gondolkodása a nyelv szellemétõl idegen. Ha csak feleannyi gondot fordítottunk volna anyanyelvünk tanítására, mint az idegen nyelvekére, nem jutottunk volna ennyire. ... Mindenkibe bele kell nevelni a nyelv sorsa iránti érdeklõdést, a saját beszéde-írásáért való felelõsséget. ... kell mindenekelõtt az írók tudatos közremûködése. Olyan íróké, akik minden leírt szavukért érzik, vállalják a felelõsséget, akik hajlandók egészen megtanulni magyarul, hogy a remek hangszert egész terjedelmében használhassák, ne csak egy-két szûk részletében.

Mai idézetünk a Szomáliai Bölcsességek c. eposzból származik. Azaz következék egy szomáliai bölcs gondolat:

A holttest elásható, de a szóbeszéd nem.

S milyen igaza van... 

Gyerekeink életének elsõ 12 hónapját azzal töltjük, hogy járni és beszélni tanítjuk õket; a következõ 12 évben pedig azt mondogatjuk, hogy maradjanak ülve és fogják be a szájukat.
Phyllis Diller, Író

S milyen igaza van