1956 egy év, egy sorsfordító év. Egy év, amelyrõl mindenki aki megélte õrzi az emlékeit, ki kimondva, ki mélyen magában tartva. Egy év amikor mindenki vesztett. Sokan a hitet, hitet a változásban, sokan családtagot vagy barátot, ismerõst, valakit. 1956 hõsei az egyszerû magyar meberek, azok az emberek akik nem akarták elfogadni a szovjet katonai és politikai elnyomást, akik hittek a világnak oly sok tehetséges embert, találmányt adó független Magyarország létjogosultságában.

 Erre tessék a többiért...

1849. Augusztus 13.-át írunk amikor az orosz és az osztrák erõktöl megtépázott magyar seregek fõparancsnoka, a sokaknak hõs, sokaknak áruló Görgey Arthur a világosi mezõn kapitulál az orosz csapatok elõtt. A magyar szabadságharc elbukik, kezdetét veszi a Habsburg restauráció.

Magyarország tejhatalmú katonai parancsnoka az olaszok által csak "bresciai hiéna" példát statuál. Teszi ezt annak ellenére, hogy az orosz cár, aki elõtt ténylegesen a magyar csapatok letették a fegyvert kéri az uralkodót, hogy a felkelés résztvevõi amnesztiában részesüljenek.Erre tessék a többiért...

Augusztus 29.-e a magyar történelem, a török-magyar harcok „gyásznapja”. Ezen a napon aratta török Porta a három legfontosabb a török megszállás mértékét és idejét meghatározó gyõzelmét. 

1521. augusztus 29. Nándorfehérvár eleste: Az 1456-ban az országot megvédõ dicsõ vár a 16. század elejére már csak „egy” az omladozó végvárak sokaságában. A csata idején a vár nem rendelkezett ostromütegekkel, mivel Szapolyai János, a késõbbi I. János király egy felelõtlen hadjárat során elvesztette azokat. A várat 700 elvszánt katona védte, ám 66 nap után fel kellett adniuk a védhetetlen Duna parti erõsséget. A törökök a vár teljes lakosságát Isztambulba hurcolták.
Erre tessék a többiért...